A repkedő kisfiú
Mese egy autista
óvodás gyermekről.
„Mindenik embejnek a jejkében daj van,
és a saját jejkét hajjja minden dajban.
És akinek szép a jejkében az ének,
az hajjja a mások énekét is szépnek.”
… ahogy a repkedő kisfiú énekelte a dalt.
” – Nem akajok színezni! Kockázni akajok! Kockázni! Hoj a pokjóc-csücsök? Anya adott pokjóc-csücsköt!
Amint megkaptam, befejeztem a hisztit.
– A többi gyerek csak figyelt rám, nem tudták, mi van velem. Én meg rájuk, hogy mi van velük.
– Te nem szejettél csinálni semmit, apa? – kérdezte Jani.
– Mindent nem, csak azt, amit kedveltem. Hiába mondtak nekem bármit, nem, vagy alig tettem meg. Csak akkor, ha én is akartam.
– Ilyen jossz fiú voltál?
– Nem rossz, hanem más.”
Milyen is egy autista gyermek?
– nem „furcsa” vagy „rossz”, hanem másként működik
– nem kevésbé érző, csak máshogyan dolgozza fel a világot
– amire leginkább szüksége van: szeretet, biztonság, elfogadás és idő
– lehet, hogy nem játszik szerepjátékokat vagy társas játékokat másokkal
– inkább önállóan játszik, saját szabályai szerint
– egyes tárgyakat sorba rendez, forgat, vizsgál – ez megnyugtatja
– kedvenc tárgyaihoz nagyon ragaszkodik,
– több mániája lehet
– nehezebben érti meg a testbeszédet, arckifejezéseket vagy iróniát
– szereti a rutinokat, nehezen viseli a változásokat
– elmélyül egy-egy témában vagy tevékenységben
– bizonyos hangok, fények vagy textúrák túl erős ingert jelentenek számára (szenzoros érzékenység)
Ez a könyv egy óvodás kisfiú világát mutatja meg – érzékenyen, őszintén. Közben az apja is mesél: saját gyermekkori emlékei kelnek életre, miközben fia útját figyeli. Történet az autizmusról, a szeretetről és a megértésről – nem csak gyerekeknek.
Mit nyújt a könyv, ha gyermeked autista?
– nem baj, ha másképp érzékeli a világot
– megmutathatod neki, hogy amit ő belül él át, az mind érvényes, valódi, és értékes
– mindig lesznek olyanok, akik megértik, támogatják, vele lesznek
– segít nem csak a gyermekedhez, hanem magadhoz is közelebb kerülni
Mit nyújt a könyv, ha gyermeked neurotipikus?
– segít neki nyitottabbá válni – elfogadni az SNI-t, vagyis empatikussága fejlődik
– segít neked is beszélgetéseket kezdeni vele arról, hogy nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, érez, vagy reagál a világra
– megmutatja, hogy a másság nem ijesztő – hanem emberi
– a megértés kapcsolatot alakít ki
– Apa, mi a bajod?
– Autista vagyok.
– Az mi?
– Másként fejlődött a fejemben valami. Igaz, nem olyan súlyosan, de megnehezíti az életemet. Ennek ellenére boldog vagyok. Szeretem magamat, a családomat, a munkámat. Lelkemben gyönyörű zongorazene szól. Hálás vagyok mindenért és mindenkiért! És azért, hogy teljesen egészséges fiúcska vagy, és a bátyád is.
– Apa, ne beszéljünk tovább, inkább fújjunk szappanbuborékot!
– Jó, hozom. De az elsőket te fújod.
– Jó.
Jani fújni kezdte a buborékokat, amelyek szétszóródtak a gyümölcsöskertben, és elrepültek az enyhe szélben. Az örömtől néhány röpke pillanatra meg-megjelent a repkedő kisfiú…
