A repkedő kisfiú

Mese egy autista
óvodás gyermekről.


„Mindenik embejnek a jejkében daj van,

és a saját jejkét hajjja minden dajban.
És akinek szép a jejkében az ének,
az hajjja a mások énekét is szépnek.”

… ahogy a repkedő kisfiú énekelte a dalt.

” – Nem akajok színezni! Kockázni akajok! Kockázni! Hoj a pokjóc-csücsök? Anya adott pokjóc-csücsköt!
Amint megkaptam, befejeztem a hisztit.

– A többi gyerek csak figyelt rám, nem tudták, mi van velem. Én meg rájuk, hogy mi van velük.
– Te nem szejettél csinálni semmit, apa? – kérdezte Jani.
– Mindent nem, csak azt, amit kedveltem. Hiába mondtak nekem bármit, nem, vagy alig tettem meg. Csak akkor, ha én is akartam.
– Ilyen jossz fiú voltál?
– Nem rossz, hanem más.”

Milyen is egy autista gyermek?

– nem „furcsa” vagy „rossz”, hanem másként működik

– nem kevésbé érző, csak máshogyan dolgozza fel a világot

– amire leginkább szüksége van: szeretet, biztonság, elfogadás és idő

– lehet, hogy nem játszik szerepjátékokat vagy társas játékokat másokkal

– inkább önállóan játszik, saját szabályai szerint

– egyes tárgyakat sorba rendez, forgat, vizsgál – ez megnyugtatja

– kedvenc tárgyaihoz nagyon ragaszkodik,

– több mániája lehet

– nehezebben érti meg a testbeszédet, arckifejezéseket vagy iróniát

– szereti a rutinokat, nehezen viseli a változásokat

– elmélyül egy-egy témában vagy tevékenységben

– bizonyos hangok, fények vagy textúrák túl erős ingert jelentenek számára (szenzoros érzékenység)

A repkedő kisfiú - Történet egy autista óvodás kisfiúról.

Ez a könyv egy óvodás kisfiú világát mutatja meg – érzékenyen, őszintén. Közben az apja is mesél: saját gyermekkori emlékei kelnek életre, miközben fia útját figyeli. Történet az autizmusról, a szeretetről és a megértésről – nem csak gyerekeknek.

 
Ecser Mónika gyógypedagógus írása
 
Különös utazásra invitál Troszt Gergely, amikor egy édesapa és óvodás gyermeke világát tárja elénk a hétköznapi történések és az édesapa saját gyermekkorára mutató visszaemlékezésein keresztül.
 
Kettejük kapcsolatát elfogadó, türelmes attitűd jellemzi, mely a mindennapok sokszor banálisnak tűnő élethelyzetein keresztül mutatkozik meg. A szereplők nehézségeit a környezet gondoskodó hozzáállása, a problémák egyszerű megoldásai teszik „életszagúvá”.
 
A szerző szándéka, hogy az autizmus spektrum állapottal kapcsolatosan osszon meg tapasztalatokat. Amikor egy gyermeknek az átlagostól eltérő szükségletei vannak, nagyszerű, ha olyan környezet veszi őt körül, ahol jól értik az igényeit, próbálják megfejteni a ki nem mondott szavakat is, helyesen értelmezni a viselkedését. Közösen tanulni az életet, a nehézségekre megnyugtató megoldásokat keresni a megfigyelés, megértés, a sajátos jellemzők elfogadásával.
 
Az írásból átsejlik a személyes érintettség lehetősége, egy sajátos fejlődési út belső megélésének bemutatása. Ajánlom ezt a történetfüzért azon Olvasóknak, akik nyitottak az apró örömök talaján növekvő felismerésekre és szívesen gondolkodnak a gyermeki fejlődés különböző aspektusairól.
Mit nyújt a könyv, ha gyermeked autista?

– nem baj, ha másképp érzékeli a világot

– megmutathatod neki, hogy amit ő belül él át, az mind érvényes, valódi, és értékes

– mindig lesznek olyanok, akik megértik, támogatják, vele lesznek

– segít nem csak a gyermekedhez, hanem magadhoz is közelebb kerülni

Mit nyújt a könyv, ha gyermeked neurotipikus?

– segít neki nyitottabbá válni – elfogadni az SNI-t, vagyis empatikussága fejlődik

– segít neked is beszélgetéseket kezdeni vele arról, hogy nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, érez, vagy reagál a világra

– megmutatja, hogy a másság nem ijesztő – hanem emberi

– a megértés kapcsolatot alakít ki

– Apa, mi a bajod?
– Autista vagyok.
– Az mi?
– Másként fejlődött a fejemben valami. Igaz, nem olyan súlyosan, de megnehezíti az életemet. Ennek ellenére boldog vagyok. Szeretem magamat, a családomat, a munkámat. Lelkemben gyönyörű zongorazene szól. Hálás vagyok mindenért és mindenkiért! És azért, hogy teljesen egészséges fiúcska vagy, és a bátyád is.
– Apa, ne beszéljünk tovább, inkább fújjunk szappanbuborékot!
– Jó, hozom. De az elsőket te fújod.
– Jó.
Jani fújni kezdte a buborékokat, amelyek szétszóródtak a gyümölcsöskertben, és elrepültek az enyhe szélben. Az örömtől néhány röpke pillanatra meg-megjelent a repkedő kisfiú…

Hátlap

© 2026 Troszt Gergely. Minden jog fenntartva.